1933-1939

Dr. Bató András                                   

    A budaörsi passió-játékok dokumentumai

 

Gyerekkori emlékeimben az első tudatos élményem Budaörsről, 1954-ből való. Az úrnapi körmenetre vitt el édesapám. A csodálatos virágszőnyeg látványa,  gyermek tapasztalatként, még ma is él bennem. A virágszőnyegről édesapám több fényképet készített. Ezek, a lakásunkban lévő budaörsi passióképek közé kerültek.

Az 1950-es évek végéig Budapesten előfordultak lovas kocsik, nagy ritkán szamaras kordék is. Egyszer az utcán egy kocsi elé fogott csökönyös szamárral kínlódott a gazdája. Édesanyám akkor mesélt a passió-előadás csökönyös szamaráról, aki ha úgy gondolta, megállt ahol volt, mintha szoborrá dermedt volna.  Hazaérve mutatott róla fényképet is. Ekkor láttam először fényképeket a budaörsi passióról, és kezdtem érdeklődni iránta.

Édesapám halála nemcsak mindennapi tevékenységemben, de a budaörsi passió megismerésében is változást hozott. Az alagsori tároló helyiségünkben sokszor megfordultam tűzifáért. Itt voltak nagy faládák is. Ezekben könyvek, a budaörsi passió sokféle kelléke, szövegkönyvei, kottái, fényképei, sajtómegjelenései, levelei voltak gondosan rendszerezve, körültekintően tárolva. Életkorommal az érdeklődésem is változott a megőrzött dokumentumok irányában. Édesanyám válaszai segítségével, a közelmúlt történelmi ismereteinek bővülésével és rendelkezésemre álló dokumentáció alapján kialakult bennem, hogy hogyan hívta életre édesapám a budaörsi-passiójátékokat, és milyen sokat dolgozott érte. A dokumentumok együttese csak emléknek tűnt, semmi reményünk sem volt arra, hogy Budaörsön valaha lesz még passió előadás.

1990 után különböző módon értesültem a passió- játékok újra indításának szándékairól.  Ez arra késztetett, hogy feleségemmel és gyermekeinkkel együtt kiránduljunk a Kőhegyre. Megmutattam nekik a passió nézőterén az üléssorok, a színpadon a díszletépületek megmaradt beton alapjait, lépcsőit.

Főcze Károly barátom, aki a budaörsi plébánia képviselőtestületének tagja volt, már régebbről tudta, hogy a „budaörsi” Bató Géza fia vagyok, és birtokomban van több minden az 1930-as évek budaörsi passió előadásairól. Az ő közvetítése révén keresett meg Joósz József, a Német Kisebbségi Önkormányzat nevében. Igen kedvesen, udvariasan és ünnepélyesen a budaörsi passió-játékok szövegkönyvét kérte, amit édesapám írt. Huszonháromév után ekkor néztem át újra a budaörsi passió-játékok féltve őrzött emlékeit, dokumentumait. Először a magyar nyelvű, majd később a német nyelvű passió szövegkönyvet adtam át. A 2003. évi passió előadás már édesapám műve alapján valósult meg.

2008-ban, a passió birtokomban lévő emlékeinek felhasználásával, Bató Géza időszaki kiállítást rendeztek a Jacob Bleyer Helytörténeti Múzeumban, amelyet Spányi Antal püspök úr nyitott meg.

Budaörsről az első filmhíradás 1933. júliusában, a Magyar Világhíradóban volt látható. A híranyag címe: Passió-játékok Budaörsön. A filmhíradóban a passió öt jelenetéből mutattak be egy-egy rövid részletet. Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának képein igen jól láthatók az előadás monumentális épületei. Ezek, a Jézus korát idéző, szakmai körültekintéssel megtervezett díszletek betonból és kőből épültek.

Figyelemre méltó, hogy a passió épületeinek végleges tervrajzain szereplő dátumok 1933. áprilisi és májusi elkészítésüket tanúsítják. A budaörsiek alig két hónap alatt valósították meg a tervrajzokon látható maradandó díszleteket! Ezek az erőszakos elpusztításukig, 1945 késő tavaszáig álltak a Kőhegyen.

Édesapám jelmondata volt: „Az Úr útjai kifürkészhetetlenek.” A budaörsi passió 85 éve tartó története a jelmondat igazságát példázza.

Az archív fotókért köszönet dr. Bató Andrásnak és a Budaörsi Heimatmuseumnak.