A Kőhegyi Kápolna

A Szeplőtelen Fogantatás kápolnája

Részlet egy 2003-as Kőhegyi Kápolna miséből. Készítette Wunderlich Gábor

A Kőhegyi Kápolna története
Részletek a Wendler Ferenc Szűz Mária Alapítvány által 2018-ban, a Kőhegyi Kápolna búcsúra készüt kiadványból, mely nemcsak a kápolna történetét tartalmazza, hanem a 2018-as kápolnabúcsú énekeit és miseszövegét is. Szövegét írta: Grósz András történész.

Kőhegyi Kápolna búcsú 2018

 

A Kőhegyi Kápolna
Újraépíttette magánadományokból Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzata 2003-ban.

A Kőhegyi Kápolna története szorosan összekapcsolódik a település több mint három évszázados német nemzetiségi múltjával. Az eddig rendelkezésre álló kutatási eredmények alapján a Kőhegyi-kápolna építője, Wendler Ferenc jámbor és mélyen vallásos földműves család gyermekeként látta meg a napvilágot 1815. június 29-én Budaörsön. Álmaiban többször megjelent Szűz Mária, majd miután egy agyagbányában történt beomlásnál szerencsésen megmenekült, Wendler Ferenc már egyértelműen arra következtetett, hogy Istennek és Jézus anyjának tervei vannak vele. Ugyanebben az évben december 3-án testvérével, Antallal felment a Kőhegyre és megjelölte azt a rózsabokrot, amelyen hét évvel korábbi álmában Szűz Mária arcát látta. Elhatározta, hogy azon a helyen kápolnát emel a Szűz-anyának. A Wendler-család minden vagyonát lekötötte biztosítéknak az épület létrehozására.

Ez idő tájt, 1854. december 8-án hirdette ki Rómában IX. Pius pápa Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának hittételét. A dogma lényege, hogy Mária, Jézus anyja különleges kegyelem által soha nem követett el bűnt, mivel Isten eleve megóvta őt az áteredő bűn hatásától. Ezt a tökéletes védettséget nevezzük szeplőtelen fogantatásnak.

1854. május 5-én Brunner plébános helyezte el a kápolna alapkövét, majd megkezdődött az építkezés, majd 1855. október 15-én szentelte fel Peitler Antal későbbi váci püspök. Hosszú körmenet vonult a Kőhegyre, az egész falu sajátjának érezte az eseményt.

1856-ban Wendler Ferenc létrehozta a Szűz Mária Alapítványt a kápolna fenntartására, mely érvényességét 1875-ben az esztergomi érsek megerősítette.

Wendler Ferenc, második felesége halála után, kereszt alakú barlangot vájt a helybe, melybe 1878-ban felköltözött. Remeteként barlanglakásában lakott, életét a kápolna gondozásának szentelte. A kápolna őszi búcsúnapján és más alkalmakkor sok zarándok és érdeklődő kereste fel az általuk „szent embernek” nevezett Wendlert.

1897. február 21-én elhunyt Wendler Ferenc, sírját a kápolna mögötti helyen jelölte ki. Valószínűleg ezekben az években került a Kőhegy sziklájára vaskereszt is. Wendler Ferenc fia, Wendler András az első világháborúig a hegyen élt és gondozta a kápolnát. Wendler András 1920-ban halt meg, ezt követően a kápolna ügyeinek intézését Wendler Ferenc második házasságából származó unokája, Grósz Mátyás vette át. 1931-ben a család átadta a kápolna gondozását a Budaörsi Római Katolikus Egyházközségnek. 1936-ban egy viharban megrongálódott a kápolna tornya, amelyet kijavítottak és később átalakítottak. Grósz Mátyás 1943-ban a kápolnát át kívánta építeni és ehhez terveket is kidolgozott. A második világháború idején a kápolnát több katonai belövés érte, amelyeket a Wendler-család még ideiglenesen helyreállított. A budaörsi németek döntő részének 1946/47-ben történt tragikus kitelepítése után a kápolna és környezete gazdátlanná vált, állapota folyamatosan romlott. A kápolna mellett álló kőkorpusz és Szentháromság-szobor elpusztult, Wendler Ferenc sírját feldúlták, a szikla tetején álló millenniumi keresztet vasgyűjtésbe vitték. A Passió épületeit lerombolták, a kápolna is egyre rosszabb állapotba került. A hagyomány szerint a IX. Pius pápa által küldött Szűz Mária-szobrot a Wendler-rokonsághoz tartozó Kruck József őrizte meg és a Komárom-Esztergom megyei Mocsára menekítette. Az 1950-es évekre a kápolna teljesen eltűnt a Kőhegyről.

A rendszerváltás után a Kőhegy mint szakrális hely, új életre kelt. A kőhegyi sziklán az 1950-es évekig álló keresztet is újraöntötték és a budaörsi kitelepített németeket összefogó Schmidt Mátyás vezette Budaörser Heimatverein anyagi támogatásával még 1995 júniusában ökumenikus szertartás keretében szentelték fel eredeti helyén. 1997-ben a kőhegyi Szűz Mária-szobrot annak mocsai őrzője Szentgyörgyvölgyi Zoltán plébános és Wittinghoff Tamás polgármester kérő levele alapján véglegesen átadta a budaörsieknek, a szobrot ma a plébániatemplomban őrzik. A kápolna újraépítésének tervét a Ritter Imre elnök vezette Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzata vetette fel. Az épület tervrajzait és történetét elsősorban dr. Kovács József László egyetemi tanár, a Heimatmuseum első igazgatója tárta fel. A kápolna újbóli felépítése érdekében a helyi német önkormányzat kezdeményezésére, a Budaörser Heimatverein közreműködésével adománygyűjtés kezdődött. A kápolna kizárólag magánadományokból épült, az adományozók névsora a Templom téren, a Nepomuki Szent János Plébániatemplom előtti fatáblán látható.  A kápolna alapkövét 2003. május 5-én tette le Varga János plébános, Ritter Imre német nemzetiségi önkormányzati elnök és dr. Kovács József László múzeumigazgató. Az új kápolnát a régi tervei alapján Orbán Tibor tervezte, majd Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök szentelte fel 2003. október 15-én. 2004 szeptemberében a kápolna két harangját (egy budaörsi család és a Heimatverein Wudersch adományát) és a Rákos Péter szobrászművész által alkotott Szentháromság-szobrot is felszentelték. 2008 őszén Takács Nándor nyugalmazott püspök áldotta meg az egykor a kápolna mellett álló kőkorpuszt, amelyet Seregi József alkotott újra. Budaörs Város Önkormányzat támogatta a szobrok elkészítését, és a kápolna fenntartásában jelenleg is szerepet vállal. A Kőhegyi Kápolna jelenlegi vagyonkezelője is a Wendler Ferenc Szűz Mária Alapítvány, képviseli a Budaörsi Római Katolikus Egyházközség.

A Kőhegyi-kápolnában évente több alkalommal mutatnak be szentmisét: Húsvéthétfőn, szeptember 8-i Kisboldogasszony ünnepét követő vasárnapon, és december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén.

További információk:

A Kőhegyi Kápolna részletes története több fotóval: www.budaorsipassio.eu

A Budaörsi Római Katolikus Egyházközség honlapja: https://brke.org/

Helytörténeti iránt érdeklődőknek ajánljuk a következőket:

A Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény: www.heimatmuseum.hu (számtalan információ, digitár, helytörténeti  kiadványok)

Budaörsi Gr. Bercsényi Zsuzsanna Városi Könyvtár elektronikus könyvtára: http://www.budaorskonyvtar.hu/elektronikus-konyvtar/ .

Az elektronikus könyvtárban a Filipszky István igazgatósága alatt megkezdődött nagyszabású digitalizálási munkában például a következő a Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzat által kiadott kétnyelvű kötetetek is megtalálhatók:

Budaörsi Passió/Budaörser Passion (teljes eredeti kétnyelvű szövegkönyv)

Steinhauser Klára: Régi budaörsi családok/Alte Budaörser Familien  I,II,III.

Michael Ritter: Egy naptári év szokásai Budaörsön/Ein Jahr in Budaörs

Schmidt Mátyás: Építem a hidat. Beilleszkedés és megbékélés/Ich baue die Brücke.Integration und Versöhnung

Dr. Riedl Ferenc: Szülőföldünk Budaörs/Budaörser Heimatbuch

Dr. Kovács József László: Rögös utakon/Auf steinigen Weg

Grósz András: Jogfosztások Budaörsön/Entrechnungen in Budaörs/Entrechtungen in Budaörs (1944-1948)

Boross Nóra- Várhegyi István: Budaörs keresztjei/Kreuze in Budaörs

 

 

hp photosmart 720