Budaörs története

A budaörsi németek története

Budaörs területén a rendelkezésre álló források szerint már négyezer évvel ezelőtt is éltek emberek. A vaskor vége után a kelták, utánuk a rómaiak töltötték e helyen mindennapjaikat. Budaörs első okleveles említése 1243-ból való. Bár néhány adat szerint maradtak itt páran, akik átvészelték a török veszedelmet, a felszabadító harcok idején, a 17. század végére szinte teljesen elnéptelenedett Budaörs. A török uralom végét követő újratelepítés Gróf Zichy Péter felesége, gróf Bercsényi Zsuzsanna nevéhez fűződik. 1718-ben visszaváltotta nevére a községet, és ebben az időben kezdődött el a németek betelepítése is. Az új telepesek Budaörsöt és környékét gazdaságilag is felvirágoztatták, az 1730-as évektől megkezdődött a templom és az iskola építése.

Településünk már a kora középkorban és a török hódoltság idején is bortermelő vidék volt. A szőlőkultúrát azonban a német telepesek hozták magukkal. A szőlőtermelés virágzásának a filoxérajárvány vetett véget, mely után a lakosság más módon próbált megélni. A gyümölcstermesztés hozta meg számukra az igazi áttörést és a gazdálkodás fellendítését, őszibarackunk hamarosan országos hírűvé vált.

A betelepülőkkel együtt iparosok is érkeztek, hamarosan felélénkült az ipari tevékenység is. A budapesti Örsöd-dűlő és a mai Dobogó-dűlő közötti völgyben keserűvíztelep működött, mely vízből külföldre is szállítottak. Budaörsön a piktortégla készítésének is nagy múltja volt, már az 1880-as években gyártották. A budaörsi pezsgőbor-gyár különlegessége, a „Pannónia-sect” osztrák és olasz földön is ismert volt.

Budaörs fejlődésének üteme a 19. században gyorsult fel jelentősen, amelyben a Bécs–Budapest vasútvonal kiépítése nagy szerepet játszott. A vallási-kulturális hagyományok egyike az egyházi ünnepen, Úrnapján készített virágszőnyeg volt, amely a régió legszebb alkotásainak egyikévé vált. Budaörs sokadik virágzását és felemelkedését az 1946-os hazai német lakosság kitelepítése törte ketté, amelyre az országban elsőként nálunk került sor. Egy hónap alatt a község gyakorlatilag teljesen kiürült, a vonatok meg sem álltak Németországig. A kitelepítés nem ért véget: 1947 augusztusában újabb családokat telepítettek ki a későbbi NDK területére. Bár Budaörs lakosságának döntő többségét elűzték a településről, a német hagyományok a családok körében tovább éltek.

A rendszerváltozás után 1994-ben megalakuló Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzata a helyi német épített, szellemi és tárgyi örökség megóvását és újjáépítését tűzte céljául. Ennek keretében újultak meg a település kápolnái és teremtődött újjá a Budaörsi Passiójátékok hagyománya is Budaörs Város Önkormányzata pénzügyi támogatásával.

Budaörs történetével, népi kultúrájával kapcsolatban számos kötet látott napvilágot, elsősorban Filipszky Istvánnak, Grósz Andrásnak, Dr. Kovács József Lászlónak és Steinhauser Klárának köszönhetően. Ezek megtekinthetők a városi könyvtár elektronikus könyvtárában. http://www.budaorskonyvtar.hu/elektronikus/elektronikus_index.php

Budaörssel kapcsolatban további fontos információk az alábbi linkeken érhetők el: www.budaors.hu, www.brke.org, www.csikipihenokert.hu

Dr. Gajdos-Frank Katalin PhD,

www.heimatmuseum.hu

Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény (Heimatmuseum)

Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzat