Passió Napló 2018.05.17.

Annás – Sípos Imre
„Szerencsések vagyunk, hogy van ilyen lehetőségünk”


Hat éve Heródes volt, most viszont Annást játssza. Hogy viszonyul ezekhez a negatív figurákhoz?
„Negatív figurát mindig jó játszani” – mondja. A kívülről nézve negatív figuráknak is megvan a belső igazsága, ők saját magukat nem gonosznak gondolják. Annásnak, Heródesnek is megvolt a belső gondolati útja, ami miatt úgy gondolta, hogy jól cselekszik. A színésznek mindig a szerep igazságát kell megkeresnie.

Nehezíti-e a próbákat és előadásokat, hogy itt vagyunk kint a hegy tetején?
„Én ezt nagyon élvezem, ez nem nehezítés”. A színészek rengeteget dolgoznak sötét, bezárt próbatermekben, ahol napközben sem süt a nap, majd este visszamennek ismét a sötét színházba.

Mely színházakban játszik mostanában?
Játszik az Operettszínházban, a Rózsavölgyi Szalonban, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban, a komáromi Lovas Színházban – és részt vesz a Trianon rock-opera előadásain is majd a Hősök terén. Sokat dolgozik …

Van-e szerepálma?
Szinte minden színésznek van ilyen. Neki talán a Peer Gynt, gyerekkora óta közel áll hozzá – de nem mindig jó, ha valaki eljátszhatja a szerepálmát. Ez már több jó színésznek sem sikerült. Nem hiszi, hogy ő valaha eljátssza.

Mi fogja meg a Passióban, akár magánemberként, akár színészként?
„Ebben sok minden van, ami nagyon fontos.” Az európai színház a passiójátékból nőtt ki, a görög színházhoz nincs kapcsolódása ilyen értelemben. Felolvasták az evangéliumot, majd egyszer megszemélyesítette valaki Jézust, azután Máriát, Józsefet. Ez nőtt-nőtt és létrejött az európai színház. A színjátszás egy szakrális tevékenység.
Egy színész nem nagyon szokott Passiót játszani. „Nagyon szerencsések vagyunk, hogy van ilyen lehetőségünk. Most itt szinte újraélhetjük a színház születését, ez nekem nagyon fontos dolog.”
SSzK