Aki részese volt már akár statisztaként, akár néhány szavas szereplőként a Budaörsi Passiónak – az tudja, miről beszélek. Annál csodálatosabb jelenetet, mint amikor Jézus jeruzsálemi bevonulásakor teli torokból kiálthatjuk a hegy tetején, hogy „Hozsanna!” , vagy amikor a kereszt alatt együtt borulhatunk le a sötét hegyen és könnyezve élhetjük át Krisztus szenvedését – én nehezen tudnék elképzelni.¹