A kulisszák mögött – vagyis a hegy tetején tűző napsütésben, április 11.
A Passió próbáit nem lehet elrejteni: kirándulók, kutyasétáltatók és persze kutyusok – szinte részei a jeleneteknek. De mindenki csöndben van, hiszen látja, munka folyik – most alakulnak ki a helyszínek, a szereplők egymáshoz való viszonya, testtartása – mindez a rendező, Dér András megálmodott utasításai szerint.
Mária és Júdás találkozása, a keresztút, a keresztre feszítés – magyarul és németül. Itt német korrepetitorunk, Allegra kap fontos szerepet. Csiszolja a kiejtést, a hangsúlyokat.
Felbukkannak a régi kedves arcok, néhány szóra is van idő: kivel mi történt azóta, hogy néz ki hat év után. Bevallom, Walter Bálintot meg sem ismertem – ő még a 2009-es előadásban játszott! Hosszú idő telt el azóta…
Az újakat is faggatom: mit lehet róluk néhány percben megtudni, hogy érzik itt magukat, a budaörsi Kőhegy tetején.
Látom, a műszakiak is felállnak: szállítanak, szerelnek, tervezgetnek: hol lesz a tribün, a sátrak és még ki tudja, mennyi minden.
Megérkezik a „mindenes”, vagyis mindenre van gondja: Ritter Imre. Mindenkit üdvözöl, azonnal szervez, tervez, ötleteket ad.
Úgy érzem, él mindenkiben a remény: legalább olyan szép Passiónk lesz most is, mint a régiek voltak
– csak több férfistatisztát kell szerezni, hiszen családok kellenek az első jelenethez és a férfihangok is nagyon fontosak
– csak az idő jó legyen, se eső, se nagy szél
– csak a civil szereplők is el tudjanak egyre több próbára jönni, hogy megtanulják a dolgukat…
SzK